2010. jún. 8.

» Elfoglaltság

2010. jún. 8. 16:13 | írta: MinnieMouseHUN | 3 komment

Úh, bocsi nagyon, hogy nem voltam. csak tudjátok osztálykirándulás, próbák, meg minden. Az biztos, hogy ezen a héten még nem lesz rész, mivel még mindig őrülten sok dolgom van. Nem gondoltam volna, hogy szabályos lázadást rendeztek itt nekem. : DD

2010. máj. 25.

» Hey !!

2010. máj. 25. 18:44 | írta: MinnieMouseHUN | 6 komment

Nagyon szépen kérlek titeket, hogy ha olvassátok ezt a blogot, akkor írjatok nekem kommentet is, hiszen kíváncsi vagyok rá, hogy tetszik nektek. Érdekel a véleményetek, és ha tetszik a sztori, emlegessétek másoknak is. : )

Előre is nagyon szépen köszönöm, új rész szerdán, vagy csütörtökön várható !! : )

» 3. rész

2010. máj. 25. 16:25 | írta: MinnieMouseHUN | 1 komment

Mármi- Olyan furcsán nézel rám - mondtam neki félénken.

- Tudom - jelentette ki és közelebb hajolt hozzám. A szívem megállt egy pillanatra. Most meg akar csókolni? Még mielőtt végig tudtam volna gondolni, arca már csak egy centire volt az enyémtől. Szemeim önkéntelenül lecsukódtak, majd pár másodperc múlva éreztem ajkai gyengéd érintését az enyémen. Megcsókolt.

Nem is tudom meddig állhattunk ott egymést csókolva, ám miután elszakadtunk egymástól, egyikünk sem tudott megcsókolni. Már éppen készültem, hogy megtörjem a csodás csendet, amikor Emily hangja ütötte meg a fülemet.

- HONOR! - kiabálta a tűz felől. - Honor, gyere ide, de azonnal!

- Mennem kell, Tyler - simítottam meg arcát. - Bocsáss meg!

A tábortűzig tartó utat futva tettem meg, minél hamarabb el akartam tűnni onnan, ahol tyler is tartózkodik. Élveztem, hogyne élveztem volna, de nem tudtam ezek után a szemébe nézni. Mikor elértem a többiekhez, feltűnt, hogy mennyire megfogyatkoztak. A tűz körül csak Anna, Carlton és Emily üldögélt, elég fagyos hangulatban.

- Te meg hol a francban voltál? - kérdezte elém ugorva Carlton.

- Fogd be, édesem! - búgtam neki, majd eltolva őt, Emilyhez fordultam. - Mi történt?

- Ian és Audrey... - kezdte halkan.

- Beszólt neki, ugye? - kiáltottam fel hirtelen, félbeszakítva ezzel barátnőmet. - Kicsit többet ihatott, mint kellett volna, bármit is mondott, ne vegyétek komolyan!

- Ian nem haragszik, csak kicsit durván érintette a dolog - nyugtatott meg Emily. Miközben beszélt, Tyler is megérkezett, kényelmesen elhelyezkedett egy farönkön velem szemben, és belebámult a tűzbe.

- Jobb lesz, ha hazaviszem - jelentettem ki.

- Én meg lecsillapítom Iant - mondta Emily.

- Anna! - fordultam a házigazdához. - Nem tudod, hol van Audrey?

- De igen - mondta élesen. - A drága kis Adam kivitte a ház elé, mert a kis részeg tyúk már a lábára sem tudott ráállni. És mindezt az én bulimon!

- Ne haragudj rá! - kérleltem Annát. - Mostanában nyomja valami a szívét, de nekem sem mondja el, miről van szó. Nem szándékosan tette, ebben biztos vagyok.

Anna rámpillantott és bólintott. Tudtam, hogy nem hatagszik már rá, csak nehezen érintette a dolog, és még nem sikerült feldolgoznia.

- Akkor én megyek - siettettem a dolgokat. - Emily, holnap megbeszéljük a dolgokat.

- Igen - suttogta Emily.

- Sziasztok! - köszöntem el, majd gyors tempóban indultam az utcára. Mihelyst kiértem, megpillantottam Adam autóját, ami mellett ott ült unokatestvérem. Közelebb érve azt is láttam, hogy Audrey a hátsó üléseken fekszik és nagy valószínűséggel alszik.

- Miért nem mentél vissza? - kérdeztem tőle halkan, miközben melléültem.

- Nem akartam itthagyni egyedül - mondta, majd gyorsan hozzátette. - Meg amúgy se éreztem túl jól magam.

- Haza tudnál vinni minket? - kérdeztem tőle.

- Természetesen - mondta felpattanva, és kinyitotta nekem az ajtót. - Szállj csak be!

- Köszi, Adam! - hálálkodtam, miközben elhelyezkedett mellettem az vezetői ülésen. - Mondtam már, hogy szeretlek?

- Csak egy párszor, de nem zavar - nevetett Adam. - Először hazaviszlek téged, utána pedig Audreyt. Jó lesz?

- Igen - suttogtam, majd hallottam, ahogy Adam beindítja a motort.

Egy ideig, körülbelül 10 percig csendben utaztunk. Ő sem szólt semmit, én sem, csak hallgattuk Audrey egyenletes légzését a hátsó ülésről. Egyszeriben azonban már nem bírtam tovább.

- Megcsókolt - nyögtem.

- Kicsoda? - nézett rám értetlenkedve Adam, én pedig rájöttem, mekkora hülyeséget mondtam.

- Tyler - sóhajtottam végül megadóan. - De utána nem törént semmi. Emily hívott, én pedig elmenekültem. Megijedtem.

- Meg is értem, de... - kezdte Adam, majd felnevetett. - Nagyon látszik rajtad, hogy bejön a srác. Mindig felcsillan a szemed, ha elhangzik a neve.  Amúgy, véleményem szerint te is bejössz neki - folytatta, én pedig szó szerint ittam szavait, nehogy lenaradjak valami fontos, meghatározó dologról. -  Mostanában, mármint amióta szakítottak Emilyvel, sok furcsa dolgot mondott. olyanokat, hogy valami megváltozott, és te vagy az első, aki meg tudja nevettetni. Hogy melletted megint embernek érzi magát, egy hónapja újra. Hogy ha vele vagy, elfelejt mindent, ami a múltban történt. És, hogy beléd tudna szeretni. Én is lesokkolódtam - vallotta be végül, miközben leállította a motort. - Itt vagyunk.

- Tudom - mondtam és kiszálltam az autóból. - Jó éjt, Adam! Szeretlek!

- Én is téged, tudod! - mondta gyengéden unokatestvérem, majd magához húzva erősen megölelt. - Álmodj szépeket!

- Ha tudok majd egyáltalán aludni - nevettem fel.

- Majd imádkozom érted ma este - mondta halál komoly arccal Adam. Tudtam, hogy úgysem fog értem imádkozni, hiszen sosem szokott.

- Ajánlom is! - kacsintottam rá, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

Sajnos a sejtésem tökéletesen beigazolódott. Nem tudtam aludni, egész este kattogott az agyam. Nem aggódtam Audrey miatt, hiszen Adam felhívott, hogy épségben hazakerültek mindketten. Iant sem féltettem, erős fiú ő, akinek egy ilyen kis incidens meg sem kottyan. A probléma Tyler mai tette volt. Nem értettem semmit, úgy éreztem, muszáj lesz vele beszélnem, még pedig minél hamarabb. Annyira össze voltam zavarodva, hogy szépen lassan könnyek gyűltek a szemembe, amik előbb-utóbb végig is folytak elgyötört arcomon...

Reggelre furcsa mód teljesen kipihenten ébredtem, és, mint kiderült, késve. Minden erőmet összekapva kiugrottam az ágyról, és a fürdő felé vettem az irányt. gyorsan feldobtam egy kis szempillaspirált, szájfényt, és szemceruzát, majd magamra kapkodtam az első utamba eső ruhát a szekrényemből, ami nem volt más, mint egy fehér, Pepsi-promópóló, egy viágos csőfarmer és egy fekete maggassarkú. hajamta megfésülni sem volt időm, nem hogy kivasalni, így laza copfba kötöttem fejem tetején és kiviharoztam a házból.

A suliig tartó utat szinte már futva tettem meg, ám még így is sikerült elkésnem. Mire a nagykapuhoz értem, már negyed órája elkezdődött a tanítás. Berontottam a folyosóra, ahol egypár elsőéves gimnazista viháncolt. Amint megpillantottak, síri csönbe vágták magukat és csodálattal teli pillantással kísértek egészen addig, amíg be nem léptem a matematika-terem ajtaján.

- Hát ez furcsa volt - motyogtam magam elé, miközban becsuktam az ajtót, nem gondolva rra, hogy így nagy bajba keveredhetek.

- Hát, ez bizony nagyon furcsa, Miss Clark - hallottam matektanárom hangját a hátam mögül.

- Elnézést a késésért, Mr. Bynes - pördültem meg, ám nagy szerencsémre pontosan lefejeltem a tanáromat, aki mögöttem állt.

- TAKARODJON A HELYÉRE, MISS CLARK - üvöltötte a dühtől eltorzult arccal, mire én irtózatos iramban helyeztem el magam a középső bpadsor leghátsó padjában, a helyemen.

Az óra elég unalmasnak ígérkezett, Mr Bynes ugyanis a függvényeket kezdte nekünk magyarázni, ezért úgy döntöttem, leszervezem az esti, keserves programomat, amit legszívesebben elkerültem volna, ha lehet.

Elővettem mobilomat és kikerestem a névlistából Emily Sones nevét. Az üzenet küldése gombra kattintva egy pillanatra elgondolkodtam, majd írni kezdtem. El tudnál jönni ma este a Juice Bar-ba Iannel ?? Elviszem magammal Audreyt is, hogy megbeszéljük a történteket. Kérlek !! Tudom, hogy kínos lesz, de muszáj megtennünk... : ( Az utolsó sort újraolvasva, kitört belőlem a nevetés. Hogy lehettem ennyire csöpögős? Ám hirtelen eszembe jutott Mr. Bynes és nevetésemet gyorsan köhögésbe csaptam át.

Nem hiába vagyok dráma tagozatos - gondolta, hiszen mindenki megnyugodva fordult vissza. Újra előkaptam mobilomat, ám ezúttal Audrina Williams nevét kerestem ki a listából. Neki a következőt írtam : Akkora hülye vagy, amekkorát a világ még sohasem látott. Ma akkor is elvonszolak a Juice Bar-ba, ha egyáltalán nem akarsz eljönni. Meg kell beszélnünk a dolgokat Iannel és Emilyvel. Érted ?? MUSZÁJ !!

Egy égető problémát már sikerült megoldanom. Már csak a másik, fontos és kínos dolog volt soron. Mégpedig a Tyler-incidens...

A nap hátralévő része viszonylag gyorsan telt, beleszámítva az óra utáni kínos és hosszú beszélgetést Mr. Bynes-szal is. Ebéd után, az első szabad percemben fogtam magam, és a táncterem felé rohantam. Muszáj lesz ott lennie, ha nem ott lesz, akkor már nincs ötletem.

Idegesen rohantam végig a folyosókon, majd hirtelen befékezve, dobogó szívvel pillantottam be az ajtó üvegén. A tánctermet hirtelen üresnek láttam, ám pár másodperc múlva megpillantottam Tylert, amint éppen egy koreográfiát táncolt. Vettem egy nagy levegőt, majd rátettem kezemet a kilincsre.

- Kop-kop! - hajoltam be az ajtón, kicsit remegő hanggal.

- Szia! - fordult felém lassan, mosolyogva. - Hogy vagy?

- Jól, mármint... - kicsit zavarodottan, félve beszéltem, ami rettentően idegesített.

- Tudtad, hogy itt találsz, ugye? - kérdezte csillogó szemekkel.

-  Mindenesetre reménykedtem benne - nevettem rá, majd komolyra fordítottam a szót. - Beszélnünk kell!

- Tudom - suttogta. - Ülj le!

Miután mindketten elhelyezkedtünk a padlón, egymással szemben, nagy csönd telepedett ránk. Úgy tűnt, egyikünk sem akar megszólalni. Végül én törtem meg a csendet.

- Én nem tudom, miért tetted azt, amit tettél, de úgy gondolom, meg kell beszélnünk - mondtam bátortalanul, majd kis megfontolás után hozzátettem. - Így lesz jó mindenkinek.

Tyler zavartan pillantott rám, látszott rajta, hogy nagyon nehéz beszélnie az elkövetkező dolgokról. Hangosan kifújta a levegőt, majd belekezdett.

- Azt tudnod kell, hogy nagyon tetszel nekem - dadogott, majd megemberelve magát, folytatta. - Pont olyan lány vagy, amilyet én keresek. Belevaló, kedves, okos, közvetlen, tehetséges, gyönyörű, és... Áh, ez égő! - nevetett fel, majd hirtelen komoly arccal fordult felém. - És te mit érzel irántam, Honor?

- Öhm... - kezdtem bátortalanul, idegességemet nevetéssel leplezve. - Tudod, te vagy a lányok álma... És az enyém is. Udvarias, odaadó, figyelmes, és hát, be kell valljam, irtó jóképű is, és... - én is elnevettem magam, ám ezúttal szívből. - Ez tényleg égő!

- Ugye? - nevetett velem ő is.

- Hogy-hogy nem árultad el nekem a dolgot Emilyvel? - kérdeztem hirtelen.

- Ő kérte, hogy... - kezdte lassan, majd hirtelen hadarni kezdett. - Nem engedte, hogy elmondjam, és ettől csak még jobban fájt. Erre jöttél te, és amikor velem voltál, újra kezdtem érezni valamit a szívem helyén, ami mindig megdobbant, amikor előkerültél. És talán az a csók is... - a mondat végét elharapta, és kétségbeesve nézett rám. - Mi lesz most?

- Nem tudom, Tyler - válaszoltam őszintén, kétségekkel a fejemben. - Te mindig táncolsz, én pedig a darabokra készülök. Nem is tudunk találkozni! És azt sem tudom, hogy állunk - mondtam rápillantva. - Szerinted?

-  Szerintem megpróbálhatnánk - mondta mosolyogva, amjd értetlen arcomat látva hozzátette. - Együtt.

- Mármint úgy, hogy te és én egy kapcsolatban? - kérdeztem vissza bután.

- Igen - mosollygott tovább. - De megértem, ha kikosarazol.

- Bolond vagy! - nevettem fel csibészes mosolyától elbűvölve. - Csak olyan furcsa, hogy vége a boldog szinglilétnek.

Válaszomat hallva felnevett, majd hirtelen felugrott és az ablakhoz rohant. Kinyitotta, mire én ijedten iramodtam utána.

- Te meg mit csinálsz? - ragadtam meg kezét hátulról.

Nem foglalkozott velem, csak kihajolt az ablakon.

- EMEBEREK! - kiabálta hangosan. - HONORIA GEMIN CLARK AZ ÉN BARÁTNŐM. BIZONY, VELEM, TYLER NELSONNAL JÁR!

- Istenem, Tyler! - nevettem fel háta mögött.

Hirtelen visszafordult, karjait körbefonta derekamon és mélyen a szemebe nézett. Nem tudtam ellenállni neki, elvesztem.

- Nem megyünk el holnap bowlingozni Iannel és Emilyvel? - kérdezte mosolyogva.

- Elmehetünk - adtam be a derekamat. - Az első randink. Négyesben!

Válaszomra felcsillantak szemei, és elnevette magát. Hirtelen felkapott, és körbetáncolt velem a teremben. Nem törődtünk semmi mással, csak egymással, kacagva táncoltunk a teremben. Majd mikor megálltunk, elmosolyodott, és ajkaival követte arcom minden egyes pontját, míg végül ajkam sarkánál kötött ki. Éreztem, hogy lágyan elmosolyodik, mire én visszamosolyogtam. Egy kicsit még játszott ajkaimmal, majd lecsapva rájuk erős kelepcébe szorított, ahonnan nem is akartam szabadulni, és szenvedélyesen megcsókolt.

2010. máj. 24.

» Szereplők

2010. máj. 24. 13:10 | írta: MinnieMouseHUN | még nincsenek kommentek

Gondoltam annak, aki nem nézi a sorozatot iderakom a valódi szereplőket.

Emily Silber

Emily Sones

Adam Calvert

Anna Flincbaugh

Ian Watts

Carlton Totten

Tyler Nelson

Audrey és Honor csak kitalált szereplők, de megmutatom, milyennek képzeltem el őket.

Audrina Williams

Honoria Clark

(Őket csak az interneten találtam és úgy gondoltam, körülbelül ilyenek lehetnek.)

» 2. rész

2010. máj. 24. 12:40 | írta: MinnieMouseHUN | még nincsenek kommentek

Audrey csak bólintott és megpróbált nem foglalkozni a kamerával, ami alig-alig sikerült. Mindig odapillantott önkéntelenül is, és pedig éreztem, hogy valami nem stimmel.

- Honor - szólalt meg hirtelen. - Mondanom kell valamit.

Ekkor azonban, mielőtt Audrey megszólalhatott volna, megjelent Anna. Vidáman mosolygott és látszott, hogy valami fontos dologba akar beszervezni.

- Sziasztok - vigyorgott ránk. - Mizujs?

- Öhm, semmi különös - mosolygott vissza Audrey, bár ez a mosoly számora egy kicsit erőltetetettnek tűnt.

- Nem ülsz le? - kérdeztem kedvesen, hogy mentsem a menthetőt.

- Ó, nem, köszi - mondta Anna. - Sietek...

- Akkor miért vagy itt? - bunkóskodott Audrey.

Anna megmerevedett. Pillantása ölni tudott volna. Audrey megrettent és segélykérően nézett rám. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd kinyögtem.

- Bocsáss meg Audrinának, elég rossz napja van.

- Igen? - gondolkodott el Anna. - Nem tudtam. Bocsi.

- Nekem kéne bocsánatot kérni - suttogta Audrey.

- Mit is szerettél volna kérdezni? - fordultam Annához, miközban megsimítottam Audrey karját.

- Csak azt, hogy eljönnétek-e ma a bulimba? - kérdezte vidáman. - Tök jó lesz, tudjátok, tábortűz meg közös zenélés, sütögetés és hasonlók.

- Woow, jól hangzik - csillant fel Audrey szeme, mire én elnevettem magam.

- Nem leszünk ám sokan - informált minket tovább Anna. - Csak a szűk baráti kör, tudjátok. Tyler, Ian, Emily Sones, Emily Silber, Carlton és Adam.

Rápillantottam barátnőmre, mire ő csak elmosolyodott, odasétált Anna mellé és átkarolta a vállát.

- Mikorra legyünk ott? - kérdezte.

- Szóval eljöttök - ujjongott Anna. - Nélkületek egy buli sem ugyanaz. Későn kezdünk, este 8-ra gyertek, csak akkor üres a ház.

- Oké, ott leszünk - jelentette ki Audrey.

- Nagyon örülök - nevetett ránk Anna. - Na akkor még ledumálom Carltonnal is. Sziasztok!

- Szia! - kiáltottunk utána, miközben ő elszaladt.

- Szóval... - kezdte Audrey. - Azt akartam mondani, hogy...

A csengő azonban félbeszakította. Megforgatta szemeit, majd megölelt és elfutott, én pedig mosolyogva indultam el a történelem órámra.

Este 6-kor, miután végeztünk minden házival, Audrey ágyán ültünk és a ruháinkat válogattuk.

- Áh, ez nekem tetszik - mondta ő, miközben az egyik pólómra mutatott, ami sötétkék alapon világoskék színnel egy vicces fejet ábrázolt.

- Azt akarod? - kérdeztem. - A tiéd.

- Ó, köszönöm. Cserébe, te is választhatsz tőlem valamit - ajánlotta fel lelkesen. - Én addig elmegyek keresni egy nadrágot.

Éles szemmel tanulmányoztam barátnőm ruháit, majd egyszercsak megtaláltam azt, amit kersetem. Egy tökéletesen nekemvaló ruhát. Fekete-fehér kockás, ujjatlan ruha, ami piros szalaggal volt átkötve. Mellé kerestem egy szürke farmert és egy fekete magassarkú csizmát.

- Látom te is megtaláltad a kedvencemet - nevetett fel Audrey, amikor 10 perc múlva felöltözve álltunk egymással szemben. Ő a pólómat, egy tötk fazonú farmernadrágot és egy rózsaszín edzőcipőt viselt.

- Nagyon tetszik ez a ruha - bólintottam, majd eszelős arccal fordultam felé. - Most jön a smink!

Egy óra múlva sikerült teljesen lekészülnünk a sminkkünkkel, majd belőttük a hajunkat is. Én egy lazán felcsatolt frizurát kaptam, míg Aud haját kivasaltam és kcsit megtupíroztam.

- Jól nézünk ki - jelentette ki barátnőm, mire mindketten elkacagtuk magunkat.

- Szerintem is - helyeseltem, majd az órára pillantottam. - Mennünk kéne!

- Oké! - kiáltott fel ő. - Vigyázz Anna, megyünk!

Fél óra múlva megérkeztünk a Flincbauth házhoz. Még egyszer leellenőriztük egymás frizuráját és ruháját, majd megnyomtam a csengőt.

- Sziasztok! - köszönt mosolyogva Anna. - De jó, hogy itt vagytok!

- Ennyire nem szoktak nekünk örülni - nevetett fel Audrey.

- Hát, nem értem őket - mondta Anna. - Ja, gyertek be!

- Köszönjük - nevettem, majd Audrey mögött bementem a házba.

- A kertbe - utasított minket Anna. - Én is megyek mindjárt csak hozok üdítőt és előkészítem a húst.

- Segítünk - mondtam és elindultam a konyha felé.

- Nem kell, már várnak titeket - kiabált vissza Anna.

Audrey kézenfogott és elkezdett húzni maga után. Már elérkeztünk az üvegajtóhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Rápillantottam a kijelzőre: Milz'

- Audrey - fogtam meg a kezét. - Mindjárt utánad megyek, csak dumálok Milzzel.

- Oké - mosolygott rám audrey, majd kilépett az udvarra, én pedig a nappali felé vettem az irányt.

Szia Milz! / BOLDOG BARÁTSÁGFORDULÓT!!! / Istenem, Miley Ray Cyrus! Nem akarok süket lenni. / Bocsi! De olyan boldog vagyok. Már öt éve. / Ugye milyen hihetetlen? / Nagyon. És mit csinálsz? / Itt vagyok Anna Flincbaughnál. Kertiparti. / Szuper! Az mindig jó szokott lenni. Én mindjárt kezdem a koncertet. / Tudom. Párizs? / Igen. Nem nagyon csípem ezeket a franciákat. / Tényleg olyan büdösek, mint ahogy mondják? / Bolond vagy. Na jó, nekem mennem kell. Csókollak és szeretlek! / Én is téged! / Mégegyszer boldog barátságfordulót, Minnie! / Neked is, Milz! Szia! / Szia!

Miután kinyomtam a telefonom Audrey után indultam a kertbe. Mikor kiléptem, megcsapta az orromat a tábortűz ismerős illata. Jó mélyen beszippantottam a levegőt, majd a többiekhez indultam.

- És íme, itt van! - kiáltott fel Ian, mikor megpillantott. A többiek tapsviharban törtek ki.

- Woow! - nevettem. - Nem is tudtam, hogy hasonlítok az angol királynőre. Neki jár ekkora tapsvihar.

- Te sokkal fontosabb személyiség vagy nála - nevetett Ian, majd arrébb csúszott, hogy elférjek közötte és Adam között.

- Sziasztok! - köszöntem nekik. - Már megint én jöttem utoljára.

- Igen - mondta Anna, aki azóta már visszajött a konyhából.

- Szokás szerint - nevetett fel Carlton.

- Én is imádlak, te drága - dobtam meg egy fadarabbal.

- Ó, jajj, mi lesz még itt? -  nyögte Tyler.

Mindenki nevetésben tört ki. Nagyon jól éreztük magunkat, vicceket meséltünk egymásnak, húst sütögettünk, majd miután jól is laktunk, elfeküdtünk a pázsiton. Ekkor tűnt fel, hogy Emily Silber nem jött el.

- Hol van Emily? - kérdeztem felülve és Tylerre pillantottam.

- Mindegy - mondta és inkább a csillagokat bámulta. Kérdőn pillantottam Adamre, mire ő elmosolyodott és felült.

- Gyere velem! - fogta meg a kezem és húzott maga után. Egészen a kert végéig, a rózsalugashoz vezetett el, ott pedig szembefordult velem.

- Szakítottak - mondta.

- Igen? - kérdeztem lesokkolva. - De miért?

- Nem tudtad? - kérdezett vissza Adam. - Emily ma este indult el Angliába.

- És? - kérdeztem újra, értetlenül. - Vissza fog jönni, nem?

- Nem - súgta Adam. - Odaköltözött, mivel az anyja ott kapott állást.

- ADAM! - hallottuk Emily Soles kiáltását a tábortűz felől.

- Menj! - toltam meg Adamet. - Én még maradok egy kicsit.

- Oké! - mondta és eltűnt a bokrok mögül.

Egy ideig egyedül néztem a csillagokat, majd lépteket hallottam. Felpillantottam és Tyler arcát láttam meg mellettem.

- Miért nem mondtad el, hogy elment? - kérdeztem tőle halkan.

- Nem tudom - válaszolt. - Olyan nehéz ez nekem.

- Tudom - mondtam és megöleltem. Úgy álltunk ott, mint egy szerelmespár. Egymást átölelve, Tyler a hajamat simogatta és pedig az ő hátát. Körülbelül 5 perc telhetett így, mire megszólaltam.

- Annyira sajnálom - súgtam a fülébe.

- Én is - mondta és mélyen a szemembe nézett. A pillantása furcsa volt, és olyan mély. Ha nem tudtam volna, hogy csak a barátom, azt hittem meg akar csókolni.

- Olyan forcsán nézel rám - mondtam neki félénken.

- Tudom - jelentette ki, és közelebb hajolt hozzám. A szívem megállt egy pillanatra. Most meg akar csókolni? Még mielőtt végig tudtam volna gondolni, arca már csak egy centire volt az enyémtől. Szemeim önkéntelenül lecsukódtak, majd pár másodperc múlva éreztem ajkai nyengéd érintését az enyémen. Mecsókolt.

2010. máj. 22.

» 1. rész

2010. máj. 22. 15:43 | írta: MinnieMouseHUN | 2 komment

We are the world

We are the children

We are the ones who make a brighter day so let's start giving

There's a choice we making

We'll saving our own lives

It's true we'll make a better day just you and me

...

When send them your heart

So they'll know that someone cares

...

Mosolyogva hallgattam legjobb barátnőm hangját a fülemben, miközben arra gondoltam, mi a fenét csinálhat most ebben a pillanatban. Fogalmam sem volt, miért nem hívott fel ma, amikor a barátságunk évfordulóját ünnepeltük. Tudtam, hogy nem lehet neki könnyű, hiszen mégis csak szupersztár. De azért ismereteim szerint még a szupersztárok is mindig szakítanak időt a legjobb barátőjükre. Puffogva dobtam le iPod nano-mat az ágyamra, ami még mindig bevetetlenül állt, és elindultam a fürdőszobába.

A tükörbe pillantva kellemes érzés töltött el. Mindig is meg voltam elégedve magammal, sosem értettem a többieket, akik telekenték magukat festékkel. Úgy éreztem, Isten áldása, hogy nekem nincs szükségem rá. Gyorsan feldobtam magamra egy kis szempillaspirált, a szememet fekete szemceruzával hangsúlyoztam és egy kis barackszínű szájfény is felkerült a számra, majd visszamentem a szobámba.

A szekrényemből előkotortam a kedvenc gönceimet. Egy fekete vászon csőnadrágot, egy fehér inget és egy kockás kendőt. Ezekben valahogy mindig jól éreztem magam. Sokak szerint egyedi stílusban öltözködöm és ez valamennyire igaz is. Elég feltűnő jelenségnek számítottam az iskolában, már csak vörös hajamból kifolyólag is.

- Honey, drágám - nyitott be anyu a szobámba. - El fogsz késni, ha így haladsz.

- Ugyan már anyu! - kacagtam, miközben magamra fújtam kedvenc parfümöm. - Már készen is vagyok.

Édesanyám pillantásától kísérve kifutottam a szobámból le a lépcsőn. Felkaptam előre odakészített táskámat, fehér magasszárú edzőcipőmet és jó öreg fekete kalapomat és kiléptem az ajtón.

- Anyu! - fordultam vissza az ajtóból. - Én annyira szeretlek!

Nevetve futottam ki a kapun és ámultam el egy pillanatra. A tavaszi nap egyszerűen gyönyörű volt. Mindenhol a tavasz drága illata érződött, a madarak csicseregtek. Lassú léptekkel haladtam a buszmegálló felé, majd az órámra pillantottam. Még volt háromnegyed órám.

Inkább gyalog megyek - gondoltam, miközben hátat fordítottam a buszmegállónak. Még éppen sikerült elkapnom drága barátnőm, Audrey pillantását. Jeleztem neki, hogy kövessen és átugrottam egy kerítésen, ami a virágpiacot választotta el az utcától.

- Te bolond - nevetett Audrey mellettem. - Ha meghalok, a te lelkeden fog száradni.

- Nem-nem - ingattam fejem nevetve. - Egyedül a te hibád lesz, Aud.

Barátnőm elhúzta a száját és megállt egy kirakat előtt, amit ebben a pillanatban tükörnek használt.

- Egyáltalán mit keresünk mi a virágpiacon ilyenkor? - kérdezte fújtatva, miközben magára mutatott.

Végignéztem rajta. Állig érő barna haja laza hullámokba rendeződött, rózsaszín póló, szürke magasított derekú rakott miniszoknya, fekete kendő, és fekete magassarkú volt rajta.

- Hát, szerintem egy fiatal lánynak pontosan így kell virágpiacra jönnie - mondtam halál komoly arccal és megálltam egy néninél, aki gyönyörű virágokat árult.

Audrey furcsán pillantott rám, mire én csak biztatóan bólintottam.

- Elnézést - szólitottam meg a nénit. - Tetszik árulni rózsát?

- Persze, kedveském - nevetett az öreg hölgy. Még most is gyönyörű arcán vidáman kalandoztak a ráncok. - Milyen virágárusnak néztél te engem?

- A legjobb fajtának - mosolyogtam. - Két szálat szeretnénk, a színe teljesen mindegy.

- Egy pillanat - mondta, s elcsoszogott.

Mikor két perc múlva visszatért kettő gyönyörű rózsával tért vissza. Kifizettem neki a virágokat, majd az egyiket Audrey kezébe nyomtam, s elindultunk az iskola felé.

- Nem tudom minek kellett ez a virág, Honey - értetlenkedett barátnőm.

- Nem tudod értékelni az élet apró örömeit, Aud - ráncoltam az orrom. -  Ha nem veszed meg a virágot, elhalasztod az alkalmat, hogy beleszagolhass, hogy megízlelhesd a friss rózsa illatát, és gyönyörködhess gyenge ám mégis gyönyörű szírmaiban, amiken a napfény játszi könnyedséggel csillan meg. Érted már, miért olyan fontos ez?

- Nem igazán - sóhajtotta elkeseredve. - De én sokszor téged sem értelek.

- Aud, ezzel nem vagy egyedül. Sokszor még én sem értem magam. Pedig az már elég furcsa dolog - állapítottam meg elmerengve, majd hirtelen megtorpantam. - Ugráljunk pocsolyákba!

- Micsoda? - nevette el magát Audrey. - Te tényleg bolond vagy.

- Ugyan már! Gyere velem! - kérleltem barátnőmet és beleugrottam az egyik pocsolyába. A vízcseppek a szélrózsa minden irányába repkedtek,  a napsugarak által pedig úgy csillogtak, mint milliónyi apró kristály.

- Bámulatos - suttogta Audrey és csatlakozott hozzám.

Kacagva ugráltunk a pocsolyákba, amik az esti zápor után keletkeztek. Már vagy öt perce ugrándoztunk magunkon kívül, amikor egy ismerős hangot hallottunk a hátunk mögül.

- Istenem! Lányok!

- EMILY! - ugrott hirtelen barátnőnk, Emily Soles nyakába Audrey. - Ments meg!

- Hát, néha én is menekülök a drága kis Honor elől - nevetett Emily.

Hármasban folytattuk utunkat a sulink, a SCPA felé. Mindenfelé tehetséges fiatalokba botlottunk, akik mind a kiugrási lehetőség reményéban jelentkeztek a suliba. Mivel még volt egy csomó időnk a második óránkig, az első elmaradt, Audreyval leültünk az udvari törzshelyünkre.

- Nem értem én Emilyt - sóhajtott fel.

Kérdőn pillantottam rá, mire ő csak megrázta sörényét és elmosolyodott. Éreztem a hátamban a kamera szúró tekintetét, de megpróbáltam nem foglalkozni vele.

Ó, említettem már? Az MTV táncos-zenés showjának, a taking the stage-nek vagyunk a szereplői. Minden lépésünket követi a kamera, szinte nem is adhatjuk magunkat a suliban. Most éppen a második évadot forgatjuk a többiekkel. A nevük : Audrey, Emily Silber, Emily Soles, Adam, Anna, Ian, Carlton és Tyler.

- Szerintem Adam sokkal jobban hozzáillene - mondta.

Elgondolkodtam. Emily Iannel jár. Az unokatestvérem, Adam pedig teljesen bele van habarodva. Nem is tudom már mióta. Talán azóta, amióta szakított Hollyval. Az a kis pióca teljesen elcsavarta a fejét, úgy irányította, mint egy ronybabát. Miután azonban szakítottak, Adam ráébredt, hogy Emily a neki való lány. Addigra azonban már lekéste a vonatot. Emily összejött Iannel, a két srác padig, akik eddig a legjobb barátok voltak, most egymás esküdt ellenségei lettek.

- Talán igazad van - válaszoltam lassan. - De én nem akarok ebbe beleszólni. Én úgyis csak azt mondanám, hogy Adam jobban megérdemelné, de hát ő az unokatestvérem és mindennél jobban szeretem. Ő az egyetlen, aki velem van gyerekekkorom óta. Ian pedig... Más téma!

Audrey csak bólintott és megpróbált nem foglalkozni a kamerával, ami alig-alig sikerült. Mindig odapillantott önkéntelenül is, én pedig éreztem, hogy valami nem stimmel.

- Honor! - szólalt meg hirtelen. - Mondanom kell valamit!

» Hey !!

2010. máj. 22. 14:56 | írta: MinnieMouseHUN | még nincsenek kommentek

Jól van. Ez életem első ilyen akármije és azt se tudom, hogy mit akarok írni, de megpróbálom. Ez egy kitalált történet lesz egy lányról.

 

Születési neve: Honoria Gemin Clark

Beceneve: Honor, Honey, Hon, Minnie

Születési ideje: 1992. február 1. (Vízöntő)

Születési helye: New York / New York / USA

Lakhelye: Cincinatti / Ohio / USA

Iskolája: School for Creative and Performing Arts

 

Na jól van akkor !! Első rész nemsokára !!